Az édesanyám segítségére siettem

Az édesanyám körülbelül öt éve döntött úgy, hogy bizony kilép az akkori munkahelyéről, ahol már sem a közeg nem volt számára megfelelő, sem a munka nem volt elég érdekes, és alapít egy cukrászdát. Persze sokat gondolkodott rajta, de én akkor lettem tizennyolc éves, és biztattam, elmondtam neki, hogy mindenben segítségére leszek, és ha ez a nagy álma, akkor bele kell vágnia. Persze tartalékkal is rendelkeztünk, így nem kellett attól sem tartani, hogy amíg nem indul be ez a kis aranyos cukrászda, nem fogunk tudni miből megéni. Így tehát belevágtunk, és hála a jó égnek, tényleg nagyon sok mindenben tudtam neki segíteni, bár sütni egyáltalán nem tudok. Nagyon jó hírű, sokat látogatott cuki lettünk, és ami még nagyobb büszkeséggel tölt el minket, hogy nagyon megszerették az emberek a nálunk honoló nyugalmat és biztonságos érzést. Rengetegen jártak hozzánk feltöltődni és kicsit kikapcsolni, amit a gyereksarokkal a családos emberek számára is lehetővé tettünk. Jól ment az üzlet, már egészen szépen fejlődtünk, amikor beköszöntött a vírus helyzet.

Mi hála a jó égnek nagyon gyorsan és jól döntöttünk, amikor azt gondoltuk, hogy amúgy is akartunk egy weboldalt csináltatni a cukrászda számára, ez pedig most abszolút időszerű is lett és belevágtunk. Nagyon jól haladtunk azzal is és igen gyorsan készen lett a weboldal, kellett azonban egy csapat, aki az ételfotózás területén kiemelkedő tudással és szakmai tapasztalattal bír és gyönyörű képeket tud készíteni nekünk a sütikről. Hála a jó égnek én azt hiszem meg is találtam, hiszen a fotoda csapata nem csak szép, de tökéletes képeket is készít számunkra minden termékünkről, azóta is, és így hihetetlen jól megy a weboldal és a rendelések is. Nem kellett bezárnunk ilyen szinten, és így a munkatársak is biztonságban vannak. Nem beszélve arról, hogy a finomságok ha ritkábban is, de az emberek asztalára kerülhetnek. Remélem, hogy nemsokára már teljes biztonságban a kertben tudják elfogyasztani azokat.